Uncategorized

Ezekben a napokban úgy gondoltuk, hogy a dialízis mindent megold, és amíg tudjuk csinálni, addig ezzel helyettesítjük a nem működő vese méregtelenítést és tulajdonképpen egy hosszú, jó életet tudunk biztosítani Bodzának.

Hogy ezt mennyire rosszul gondoltuk, arra csak lassan, napról-napra, hétről-hétre döbbentünk rá……

Zökkenőmentesen tudtam csinálni a dialízist, de két problémával szembesültem. 

Az egyik, hogy a kifolyó folyadék mennyisége továbbra is nagyon kevés volt (zavaros és némileg véres) illetve, hogy kezelés után kb. egy fél óráig elég rosszul volt Bodza. 

Ez vasárnap csúcsosodott ki amikor a kezelés után csak kapkodta a levegőt és remegett, erről készítettem is egy videót, amit elküldtem VG doktornak, akit otthon még el tudtam érni a szabadsága előtt. 

Tudtunk is telefonon beszélni, de nem igazán tudta mire vélni a dolgot. 

Kérdezte, hogy a folyadékot felmelegítjük-e a testhőmérsékletre. Mondtam, hogy nem, hanem csak szoba hőmérsékletűre, Z asszisztens mondta, hogy elég, ha egy picit rajta van a radiátoron kezelés előtt. VG doktor azt javasolta, hogy próbáljuk ki felmelegíteni hátha az a baj.

Ettől kezdve 37 °-ra melegítettem a Dialízis oldatot, úgyhogy meleg vízbe tettem kezelés előtt és hál istennek ez meg is szüntette ezt a problémát utána már nem jelentkeztek ezek a rosszullétek.

Ezekben a napokban SL doktor rendelőjében folyt az infúziós kezelés, elmondtam a műtétet és azt, hogy VG doktor javaslatára folytatódjon az infúzió és az antibiotikumos kezelés is. 

Csütörtökön azonban felmerült a tüdő vizesedés gyanúja és nem kapott infúziót, pénteken is csak az antibiotikumot, illetve SL doktor megnézte a sebet, amit kicsit gyulladtnak, de egyébként szépnek látott.

Szombaton kellett volna menni újra, de én pénteken elhatároztam, hogy orvost váltok.

Megbeszéltem egy másik helyi állatorvossal, DZ doktorral egy szombati találkozót. DZ doktor rendelőjét már ismertem, ugyanis kb. egy fél évvel korábban egy rosszul sikerült kanapéról leugrás után Bodza sántikált és elvittem megnézni, hogy nincs-e nagyobb baj. 

Az az előnye is megvolt ennek az új rendelőnek, hogy bár itt is csak délelőtti és délutáni rendelés volt, de a nap 24 órájában el lehetett őket érni telefonon és ügyeleti kezelést tudtak biztosítani akármikor. 

Ez nekem nagyon fontos volt. Ugyanakkor DZ doktor elmondta, hogy ilyen eset még nem volt a praxisában, és szívesen kezeli Bodzát de a szakmai iránymutatást a műtétet végző VG doktortól kell megkapnom.

A nyolcadik nap, a műtét napja.

Hajnalban arra ébredtem, hogy nagyot változott az idő, hóvihar volt és jeges szél fújt. 

Reméltem, hogy ennek ellenére le tudok jutni a műtétre, de 200 kilométer ilyen körülmények között nem lesz egyszerű. 

Az az út, amit tegnap bő két óra alatt tettem meg most több mint 4 órába telt. 

Útközben nyolc után (hétkor indultam kb.) felhívtam telefonon VG doktort és mondtam neki, hogy mit döntöttünk a műtéttel kapcsolatban, és hogy úton vagyok, de olyanok az útviszonyok, hogy csak 11 magasságában fogok odaérni. 

Azt mondta, hogy rendben várni fog és megcsinálja a műtétet.

Végül 1/4 12 tájban értünk oda. 

Szerencsére nem voltak sokan, bejelentkeztünk és vártuk, hogy behívjanak. Ez nemsokára meg is történt.

VG doktor katéterrel vett vizelet mintát, amit nagyon hígnak talált.

Még telefonban mondta, hogy elég sok bejelentett kutyusa van, de majd két vizsgálat között megcsinálja a műtétet. 

Ezt akkor nem is igazán értettem, hogy hogy van. 

Miután átadtam Bodzát az asszisztensnek, aki előkészítette a műtétre kiültem a váróba. 

Amikor nyílt az ajtó és oda hívtak be kutyusokat láttam, hogy VG doktor még ott ül a rendelőben. Féltem, hogy lehet, hogy nem is ő fogja elvégezni a műtétet? 

Aztán egyszer csak nem hívtak be több kutyát és amikor nyílt az ajtó VG doktor már eltűnt a rendelőből, éreztem, hogy most kezdődik a műtét.

Megüzentem az otthoniaknak, hogy kezdődik a műtét és ígértem hogyha túl vagyunk rajta és nem volt semmi komplikáció akkor írok egy újabb üzenetet. 

VG doktor azt mondta, hogy ez kb. egy órás műtét és így is volt, de az az egy óra nekem nagyon hosszúnak tűnt.

Kb. egy óra elteltével láttam amikor kinyílt a rendelő ajtaján, hogy VG doktor már újra rendelőben van és nem sokkal később jött az asszisztens is hívott engem az egyik kezelőbe, hogy menjek vele. Minden rendbe van mondta.

Bodza a kezelőben egy törülközőn feküdt a vizsgálóasztalon és kicsit nyitogatta a szemét. 

Most az a lényeg gondoltam, hogy túlélted a műtétet, a többit pedig megfogjuk oldani.

• Készen áll?
• Igen, kezdhetjük.
• Ebben a zsákban van a dialízis oldat. Így kell csatlakoztatni a katéterhez. Fontos, hogy nagyon óvatosan szabad rátekerni mert a műanyag menet könnyen elromlik és akkor csepegni fog. Ezzel a két ér fogó ollóval kell a két csőben elzárni a folyadék útját még a csatlakoztatása előtt. Ez itt a kifolyó zsák. Fontos, hogy a dialízis oldat magasabban legyen, mint a kutyus a kifolyó zsák pedig alacsonyabban. Először el kell távolítani azelőzőleg bevitt dialízis folyadékot. Az úgy történik, hogy levesszük az ér fogó ollót a kifolyócsőről, valamint megnyitjuk a katéteren lévő kis elzáró műanyag rögzítőt is ezt most nem kell csinálnunk mert értelemszerűen nem vittük be folyadékot. Az új dialízis folyadék betöltése pedig úgy történik, hogy eltávolítjuk az ér fogó ollót a Dialízis zsáktól jövő csőről és akkor elkezdődik a gravitáció alapján a folyadék befolyása a hasüregbe a katéteren keresztül. Bodzának minden alkalommal 150 milliliter dialízis folyadékot kell befolyatni. Sajnos ezt másképp nem lehet mérni, mint egy konyhai mérleggel le kell mérni a dialízis zsákot kezdetkor és aztán közben is meg a végén, de hamar rá fog érezni, hogy kb. mennyi idő alatt folyik be a szükséges mennyiség. (Ez egyébként kb. 40 másodpercet vett igénybe)

• Ha befolyt a szükséges mennyiség először az ér fogó ollóval elzárjuk a folyadék útját a dialízis zsákból majd elzárjuk a katéternél lévő kis műanyag elzárót és ezután következhet a szét csatlakoztatás majd mind a két szabadon álló végre a saját kupakját rá kell tekerni.

Ez az egész procedúra a gyakorlatban kevesebb időt vett igénybe, mint amennyi idő alatt én ezt leírtam tulajdonképpen pár perc alatt kész volt az egész.

Még egyszer elismételtük az egészet majd kaptam induló csomagként 4 db 2 literes dialízis oldatot tartalmazó műanyagzsákot, két ér fogó ollót, és pár rolni gyorskötözőt. 

A gyorskötöző arra kell, hogy ezzel rögzítsük a katéter szabadon álló végét (ami kb. egy 20 cm-es műanyag cső) a kutyus testéhez úgy, hogy viszonylag lazán körbe tekerjük egyszer kétszer ezzel a gyors kötözővel majd alá bedugjuk a csövet és így az védve van a sérülésektől.

A dialízist naponta négy alkalommal kell csinálni ez praktikusan reggel nyolc, dél, délután négy és este nyolc. 

Természetesen semmi baj nem történik hogyha ebbe időnként valamilyen csúszás kerül bele, vagy hogy esetleg elmarad egy-egy alkalom. 

Megbeszéltük, hogy egy hét múlva fogok jönni kontrolra bár VG doktor akkor nem lesz itt, de kollégája P doktor, aki csinált már ilyen műtéteket, megtudja nézni Bodzát. 

Az asszisztens segített a kocsiba levinni a kutyust és ekkor végre eltudtunk indulni hazafelé. 

Indulás előtt még elküldtem a megnyugtató üzeneteket haza, hogy minden rendben, Bodza túlélte a műtétet.

Szerencsére a havazás már megszűnt, de azért az út latyakos csúszós volt végig így kb. három és fél óra alatt értünk haza.

Így mikor hazaértünk tulajdonképpen el is érkezett a következő dialízis ideje, az első, amit egyedül kellett megcsinálnom. Bodza már ébren volt, de még nem kelt föl, tulajdonképpen fekvő állapotában csináltam a kezelést, úgy, mint ahogy a kórházban.

A konyha asztalon csináltam a procedúrát, mivel még nem volt infúzió állványom az asztal feletti csillárra akasztottam dialízis zsákot, aki folyót pedig egyszerű letettem a földre, ehhez pont elég hosszú csövek voltak rajtuk. 

Sikerült zökkenőmentesen megcsinálom az oldalt cserét, aminek nagyon örültem mert féltem tőle. 

Ami egy kicsit zavart, hogy a kifolyó folyadék mennyisége elég kevés volt. Eszembe jutott, hogy Z asszisztens mondta, hogy főleg a kezdeti időkben a kifolyó oldat mennyisége kevesebb is lehet, mint amennyi befolyt, sőt akár olyan is lehet, hogy nem folyik ki semmi.

Bodza közben lassan kezdett ébredezni. A műtét előtt történt vérvétel is és estére ígérték az eredményt.

Este fél nyolc körül felhívtam a kórházat és meg is voltak az eredmények, amik engem igazoltak, illetve az én döntésemet a műtét elvégzésével kapcsolatban. 

Ugyanis a hétfői eredményekhez képest mind a két kritikus vese érték a karbamid és a kreatin is rosszabb volt, ami azt jelentette, hogy az infúziós kezelés nem lett volna segítség a gyógyuláshoz.

Viszont felmerült egy újabb probléma, amivel akkor szembesültem amikor VG doktorral beszéltem telefonon a leletekről.

• Ami engem inkább az aggaszt a leletben az maga a vérkép!
• Ez mit jelent?
• Ennek a betegségnek az egyik következménye az is, hogy a vese nem termeli azt a hormont (eritropoetin) amely a vérképzésért felelős és ez azt jelenti, hogy a beteg kutya egyre vérszegényebb lesz.
• És ez melyik érték?
• A hematokrit, ezen csak transzfúzióval tudunk segíteni, de azt csak akkor tudjuk megcsinálni, ha hoznak egy donor kutyát, aki a vért adja.

Néztem a leletet és a hematokrit valóban alacsonyabb volt, mint a normál határérték alsó része ezentúl ezt is figyelnem kell, hogy ez hogyan változik. 

Megnéztem az első leletet, amit még SL doktornál vett vérből csináltak és a hematokrit ott is alacsonyabb már, mint a normál érték, de magasabb a mostaninál.

Tehát egy újabb probléma, amivel foglalkozni kell. 

Nem volt az ismeretségi körben olyan kutya, aki vért oda vért tudott volna adni szükséges esetben így elhatároztam, hogy utánanézek, hogy nem lehet-e valahol hozzájutni magához a levett vérhez valamilyen kutya vérbankban.

A mellékletek között a 4. sz. melléklet a műtét előtti vérlelet, az 5. sz. pedig az eredeti naplóbejegyzés január 23-ról.

(folytatjuk)

Az első út a vidéki állatkórházba. Az utazás megfelelően az előre kalkulált időnek bő két óra hosszat tartott, amit Bodza elég jól viselt.

Vagy kétszer megálltunk pihenőt tartani és hogy el tudja végezni a dolgát. Még ezt nem írtam le, de fontos, hogy nem beszélhetünk úgynevezett sétákról, hanem csak arról, hogy Bodzát kiteszem a fűre vagy a hóra attól függ éppen mi van, és esetleg tesz pár lépést és elvégzi a dolgát.

Korán indultunk és tudtam, hogy VG doktor délelőttös, kb. kettőig lesz a kórházban. Már tíz után odaértünk az állatkórházhoz, ami egy nagy családi házhoz hasonlított és jó benyomást tett rám. Maga a váróterem és az asszisztens is barátságos volt nem is kellett túl sokat várnunk. VG doktor középkorú szimpatikus orvos volt, akinek elmondtam Bodza eddigi történetét. Azt mondta, hogy először is egy alapos ultrahanggal kezdjünk, amit a kolleganője fog csinálni, akinek ez a szakterülete.

Én is jelen voltam az ultrahangnál, és láttam a doktornő arcán amikor a jobboldali vesét nézte, hogy nem nagyon tetszik neki, amit lát. Azt mondta, hogy nem is úgy néz ki, mint egy vese. 

• De nézzük meg a másik veséjét mert ha az jó akkor nyertünk. 

De sajnos a másik vese ugyanolyan állapotban volt. 

Ekkor hívta VG doktort és mindketten arra az álláspontra jutottak, hogy ez egy krónikusnak tekintendő vesebetegség. Természetesen ennek ellenére, ha akarom beülteti a katétert és persze ha tudom vállalni a négy óránkénti dialízist.

Abban állapodtunk meg hogy figyelem Bodza állapotát és ha javulás tapasztalunk akkor nem, de ha stagnál vagy romlik akkor megcsináljuk a műtétet. Mondta, hogy a héten még van utána egy hét szabadságon lesz, de van egy kollégája, aki sürgős esetben megtudja csinálni a műtétet, már volt rá példa, hogy ő csinálta. 

Így elindultunk hazafelé, az út szintén bő két órát tartott két három pihenővel. 

Még egy fontos dolog történt. 

Szóba került, hogy Bodza nem eszik pár napja, és ajánlott egy folyékony tápot, amit kifejezetten vese beteg kutyáknak fejlesztették ki, és fecskendővel meglehet vele etetni a kutyust. Bodza súlyát figyelembe véve (ami most 5 kg körül volt) másfél-két deci ebből a folyadékból a napi adagja, ami már fedezi a napi szükségletét.

Ennek nagyon örültem, úgyhogy vettem is belőle, megkaptam hozzá fecskendőket is.

Este már tudtunk is belőle adni Bodzának 20-30 millilitert, ami óriási teljesítmény az elmúlt napok koplalásához képest.

Viszont éjjel olyan rosszul volt, hogy elhatároztam, hogy nincs értelme várni a műtéttel és eldöntöttem, hogy reggel elindulok vissza a vidéki állatkórházba.

2019 január 19. szombat (a negyedik nap)

Szombaton délelőtt megkapta az infúziót és azt beszéltük meg hogy hétfőn találkozunk mert vasárnap nincs nyitva a rendelő, de nem lesz gond jó lesz az úgy mondták. 

Mivel közben egyre több internetes információt olvastunk el kérdeztem V doktornőt, aki a szombati ügyeletes volt, hogy mi van a kutyáknál a dialízissel, erre annyit mondott hogy nem szokott segíteni.

Az élettani funkciók rendben voltak, de ezen a napon nem evett semmit.

2019. január 20-a vasárnap (az ötödik nap)

Mivel szemlátomást nem volt jól Bodza gondoltam, ha nincs is rendelés a rendelőben, felhívom telefonon SL doktort hátha rá tud pillantani. 

Sikerült is telefonon elérnem, de azt mondta, hogy nem tud ránézni mert nincs otthon (én ezt nem igazán hittem el)

• Mit próbáljunk neki adni esetleg egy kis cukros tejet?
• A tejtől fosni van fog, inkább egy kis húslét de ne fűszereset.

Ezt meg is próbáltuk. Az eredmény: három alkalommal három vagy négy mokkáskanálnyi lét tudtunk belediktálni ez tulajdonképpen egyenlő a nullával.

Közben olvastunk egy cikket, ami egy vidéki internetes portálon tettek közzé. Egy Boni nevű kutya történetét mesélte el a gazdája, akinek kullancsfertőzés következtében súlyos vese leállása lett és egy vidéki városban egy orvos dialízis katétert ülteted be a kutyusnak. Bonit ezt követően két hónapos kezelés után sikerült egészséges állapotba visszahozni.

(A cikkről a 3. sz. mellékletben olvashattok részletesebben)

Azt is elhatároztam, hogy az Állatorvosi Egyetem szakrendelésére is elviszem Bodzát. 

Az volt a problémám a jelenlegi kezeléssel, hogy semmiféle perspektívát nem tudtak adni és semmiféle hasznos információval nem láttak el. Ezért gondoltam, hogy szakrendelésen mindenképpen szeretném megmutatni vajon ők mit mondanak.

2019. január 21. hétfő (a hatodik nap) 

Reggel szokás szerint már nyitás előtt fél órával ott voltam a rendelőben. Mivel várni kellett gondoltam szerencsét próbálok és megpróbálom felhívni az egyetemen a szakrendelést. Kb. három héttel későbbre tudtak volna időpontot adni így azt nem kértem, hanem kértem, hogy kapcsolják a szakrendelést. Az asszisztens jelentkezett és mondta, hogy F doktornő most nem tud a telefonhoz jönni, de ígért egy visszahívást.

Az infúzió előtt levették a vért a vese értékek kontroljához, délután lesz meg az eredmény. Nem sokkal később F doktornő valóban visszahívott és egy pár szót tudtunk beszélni. Elmondtam neki a jelenleg ismert verse értékeket és azt mondta, hogy ez valóban magas, de most annyira tele van a szakrendelés, hogy biztos, hogy nem tud fogadni viszont, ha elviszem az ügyeletre a kórházba ott az ügyeletes orvos tud vele konzultálni. Megköszöntem és azt mondtam, hogy lehet, hogy igénybe veszem ezt a lehetőséget.

Délután folyamán két dolog is történt így végül is nem mentem el az ügyeletre. Egyrészt meglettek a vese értékek, amik némi javulást mutattak.

Karbamid 46, kreatinin 551.

Örültem a javulásnak és megkérdeztem SL doktort, hogy nem lehet-e, hogy ennek a javulásnak csak az az oka, hogy már napok óta nem eszik (és így mivel nem visz be fehérjét bomlástermék sem nagyon keletkezhet) de azt mondta, hogy köze nincs hozzá, így további reményt adott arra, hogy lehet, hogy valóban a prosztata megnagyobbodás okozta az elzáródást és így ennek megszüntetésével remény lehet a gyógyulásra.

Természetesen nem ültünk a babérjainkon és délután sikerült rátalálunk egy vidéki állatkórházban VG doktorra, aki a cikkben szereplő műtétet végezte. Sikerült is vele telefonon beszélni és abban maradtunk, hogy másnap Bodzát leviszem egy alapos ultrahangra és megbeszéljük a lehetőségeket.

Az élettani funkciók ezen a napon is rendben voltak. Folytatódott az infúzió kúra és kapta az antibiotikumot is. Abban maradtunk, hogy hétfőn vissza ellenőrizzük vérvétellel a vese értékeket és megnézzük, hogy milyen irányba változtak. 

Viszont olyan szempontból fordulónap volt ez a pénteki nap, hogy ezen a napon evett utoljára és ezt követően négy napig szinte semmit nem volt hajlandó megenni. 

De ezen a napon is csak csirkemellet evett és azt is csak kézből és nem túl nagy adagokat utoljára délután 5-kor.

Azt már az elején kezdtem megérteni, hogy nagyon fontos lesz folyamatosan figyelni azokat az életfunkciókat, amelyek a betegség súlyosságának változására utalnak. Ezek az evés, az ivások száma, az anyagcsere sűrűsége és minősége, majd később a súly és a hőmérséklet.

Így elkezdtem feljegyezni ezket.

Ezen a napon az anyagcsere azt lehet mondani, hogy teljesen normális volt, és kétszer evett. Reggel kutyatápot este pedig egy kis rizst és csirkemellet meg egy kis sajtot. Mivel nem nagyon volt étvágya bárminek örültünk, amit megeszik. 

Az infúzió lement rendben bár szerintem egy kicsit gyors volt ahogy lecsepegtették. Ezt szóvá is tettem, de azt mondták jó így, legalábbis az asszisztens azt mondta. Én azért partizán módon egy kicsit lassítottam mikor úgy láttam, hogy nagyon gyorsan csepeg. 

Érdekes módon az infúzió után inkább rosszabb volt a közérzete, mint jobb. 

Megvolt az ultrahang is de szerintem egy kicsit hányaveti módon, ugyanis nem nyírták le a szőrt azokról a helyekről, ahol az ultrahangot végezték, azt mondta SL doktor, hogy jó lesz így. Szerintem nem is látta rendesen sem a veséket sem úgy az egészet, viszont azt látta, hogy a prosztatája megvan nagyobbodva. Arra gondolt, hogy itt az elzáródás és ez okozza az egészet és igazából nincs miért aggódnom. 

Mondta ezt a megállapítást V doktornőnek is aki azért ezt elég kétkedéssel fogadta. Egy szóval nem nyugodtam meg. Elkezdte kapni az antibiotikumot is az infúzió mellé.