7. A műtét napja – 2019. január 23.

A nyolcadik nap, a műtét napja.

Hajnalban arra ébredtem, hogy nagyot változott az idő, hóvihar volt és jeges szél fújt. 

Reméltem, hogy ennek ellenére le tudok jutni a műtétre, de 200 kilométer ilyen körülmények között nem lesz egyszerű. 

Az az út, amit tegnap bő két óra alatt tettem meg most több mint 4 órába telt. 

Útközben nyolc után (hétkor indultam kb.) felhívtam telefonon VG doktort és mondtam neki, hogy mit döntöttünk a műtéttel kapcsolatban, és hogy úton vagyok, de olyanok az útviszonyok, hogy csak 11 magasságában fogok odaérni. 

Azt mondta, hogy rendben várni fog és megcsinálja a műtétet.

Végül 1/4 12 tájban értünk oda. 

Szerencsére nem voltak sokan, bejelentkeztünk és vártuk, hogy behívjanak. Ez nemsokára meg is történt.

VG doktor katéterrel vett vizelet mintát, amit nagyon hígnak talált.

Még telefonban mondta, hogy elég sok bejelentett kutyusa van, de majd két vizsgálat között megcsinálja a műtétet. 

Ezt akkor nem is igazán értettem, hogy hogy van. 

Miután átadtam Bodzát az asszisztensnek, aki előkészítette a műtétre kiültem a váróba. 

Amikor nyílt az ajtó és oda hívtak be kutyusokat láttam, hogy VG doktor még ott ül a rendelőben. Féltem, hogy lehet, hogy nem is ő fogja elvégezni a műtétet? 

Aztán egyszer csak nem hívtak be több kutyát és amikor nyílt az ajtó VG doktor már eltűnt a rendelőből, éreztem, hogy most kezdődik a műtét.

Megüzentem az otthoniaknak, hogy kezdődik a műtét és ígértem hogyha túl vagyunk rajta és nem volt semmi komplikáció akkor írok egy újabb üzenetet. 

VG doktor azt mondta, hogy ez kb. egy órás műtét és így is volt, de az az egy óra nekem nagyon hosszúnak tűnt.

Kb. egy óra elteltével láttam amikor kinyílt a rendelő ajtaján, hogy VG doktor már újra rendelőben van és nem sokkal később jött az asszisztens is hívott engem az egyik kezelőbe, hogy menjek vele. Minden rendbe van mondta.

Bodza a kezelőben egy törülközőn feküdt a vizsgálóasztalon és kicsit nyitogatta a szemét. 

Most az a lényeg gondoltam, hogy túlélted a műtétet, a többit pedig megfogjuk oldani.

• Készen áll?
• Igen, kezdhetjük.
• Ebben a zsákban van a dialízis oldat. Így kell csatlakoztatni a katéterhez. Fontos, hogy nagyon óvatosan szabad rátekerni mert a műanyag menet könnyen elromlik és akkor csepegni fog. Ezzel a két ér fogó ollóval kell a két csőben elzárni a folyadék útját még a csatlakoztatása előtt. Ez itt a kifolyó zsák. Fontos, hogy a dialízis oldat magasabban legyen, mint a kutyus a kifolyó zsák pedig alacsonyabban. Először el kell távolítani azelőzőleg bevitt dialízis folyadékot. Az úgy történik, hogy levesszük az ér fogó ollót a kifolyócsőről, valamint megnyitjuk a katéteren lévő kis elzáró műanyag rögzítőt is ezt most nem kell csinálnunk mert értelemszerűen nem vittük be folyadékot. Az új dialízis folyadék betöltése pedig úgy történik, hogy eltávolítjuk az ér fogó ollót a Dialízis zsáktól jövő csőről és akkor elkezdődik a gravitáció alapján a folyadék befolyása a hasüregbe a katéteren keresztül. Bodzának minden alkalommal 150 milliliter dialízis folyadékot kell befolyatni. Sajnos ezt másképp nem lehet mérni, mint egy konyhai mérleggel le kell mérni a dialízis zsákot kezdetkor és aztán közben is meg a végén, de hamar rá fog érezni, hogy kb. mennyi idő alatt folyik be a szükséges mennyiség. (Ez egyébként kb. 40 másodpercet vett igénybe)

• Ha befolyt a szükséges mennyiség először az ér fogó ollóval elzárjuk a folyadék útját a dialízis zsákból majd elzárjuk a katéternél lévő kis műanyag elzárót és ezután következhet a szét csatlakoztatás majd mind a két szabadon álló végre a saját kupakját rá kell tekerni.

Ez az egész procedúra a gyakorlatban kevesebb időt vett igénybe, mint amennyi idő alatt én ezt leírtam tulajdonképpen pár perc alatt kész volt az egész.

Még egyszer elismételtük az egészet majd kaptam induló csomagként 4 db 2 literes dialízis oldatot tartalmazó műanyagzsákot, két ér fogó ollót, és pár rolni gyorskötözőt. 

A gyorskötöző arra kell, hogy ezzel rögzítsük a katéter szabadon álló végét (ami kb. egy 20 cm-es műanyag cső) a kutyus testéhez úgy, hogy viszonylag lazán körbe tekerjük egyszer kétszer ezzel a gyors kötözővel majd alá bedugjuk a csövet és így az védve van a sérülésektől.

A dialízist naponta négy alkalommal kell csinálni ez praktikusan reggel nyolc, dél, délután négy és este nyolc. 

Természetesen semmi baj nem történik hogyha ebbe időnként valamilyen csúszás kerül bele, vagy hogy esetleg elmarad egy-egy alkalom. 

Megbeszéltük, hogy egy hét múlva fogok jönni kontrolra bár VG doktor akkor nem lesz itt, de kollégája P doktor, aki csinált már ilyen műtéteket, megtudja nézni Bodzát. 

Az asszisztens segített a kocsiba levinni a kutyust és ekkor végre eltudtunk indulni hazafelé. 

Indulás előtt még elküldtem a megnyugtató üzeneteket haza, hogy minden rendben, Bodza túlélte a műtétet.

Szerencsére a havazás már megszűnt, de azért az út latyakos csúszós volt végig így kb. három és fél óra alatt értünk haza.

Így mikor hazaértünk tulajdonképpen el is érkezett a következő dialízis ideje, az első, amit egyedül kellett megcsinálnom. Bodza már ébren volt, de még nem kelt föl, tulajdonképpen fekvő állapotában csináltam a kezelést, úgy, mint ahogy a kórházban.

A konyha asztalon csináltam a procedúrát, mivel még nem volt infúzió állványom az asztal feletti csillárra akasztottam dialízis zsákot, aki folyót pedig egyszerű letettem a földre, ehhez pont elég hosszú csövek voltak rajtuk. 

Sikerült zökkenőmentesen megcsinálom az oldalt cserét, aminek nagyon örültem mert féltem tőle. 

Ami egy kicsit zavart, hogy a kifolyó folyadék mennyisége elég kevés volt. Eszembe jutott, hogy Z asszisztens mondta, hogy főleg a kezdeti időkben a kifolyó oldat mennyisége kevesebb is lehet, mint amennyi befolyt, sőt akár olyan is lehet, hogy nem folyik ki semmi.

Bodza közben lassan kezdett ébredezni. A műtét előtt történt vérvétel is és estére ígérték az eredményt.

Este fél nyolc körül felhívtam a kórházat és meg is voltak az eredmények, amik engem igazoltak, illetve az én döntésemet a műtét elvégzésével kapcsolatban. 

Ugyanis a hétfői eredményekhez képest mind a két kritikus vese érték a karbamid és a kreatin is rosszabb volt, ami azt jelentette, hogy az infúziós kezelés nem lett volna segítség a gyógyuláshoz.

Viszont felmerült egy újabb probléma, amivel akkor szembesültem amikor VG doktorral beszéltem telefonon a leletekről.

• Ami engem inkább az aggaszt a leletben az maga a vérkép!
• Ez mit jelent?
• Ennek a betegségnek az egyik következménye az is, hogy a vese nem termeli azt a hormont (eritropoetin) amely a vérképzésért felelős és ez azt jelenti, hogy a beteg kutya egyre vérszegényebb lesz.
• És ez melyik érték?
• A hematokrit, ezen csak transzfúzióval tudunk segíteni, de azt csak akkor tudjuk megcsinálni, ha hoznak egy donor kutyát, aki a vért adja.

Néztem a leletet és a hematokrit valóban alacsonyabb volt, mint a normál határérték alsó része ezentúl ezt is figyelnem kell, hogy ez hogyan változik. 

Megnéztem az első leletet, amit még SL doktornál vett vérből csináltak és a hematokrit ott is alacsonyabb már, mint a normál érték, de magasabb a mostaninál.

Tehát egy újabb probléma, amivel foglalkozni kell. 

Nem volt az ismeretségi körben olyan kutya, aki vért oda vért tudott volna adni szükséges esetben így elhatároztam, hogy utánanézek, hogy nem lehet-e valahol hozzájutni magához a levett vérhez valamilyen kutya vérbankban.

A mellékletek között a 4. sz. melléklet a műtét előtti vérlelet, az 5. sz. pedig az eredeti naplóbejegyzés január 23-ról.

(folytatjuk)