Az első út a vidéki állatkórházba. Az utazás megfelelően az előre kalkulált időnek bő két óra hosszat tartott, amit Bodza elég jól viselt.
Vagy kétszer megálltunk pihenőt tartani és hogy el tudja végezni a dolgát. Még ezt nem írtam le, de fontos, hogy nem beszélhetünk úgynevezett sétákról, hanem csak arról, hogy Bodzát kiteszem a fűre vagy a hóra attól függ éppen mi van, és esetleg tesz pár lépést és elvégzi a dolgát.
Korán indultunk és tudtam, hogy VG doktor délelőttös, kb. kettőig lesz a kórházban. Már tíz után odaértünk az állatkórházhoz, ami egy nagy családi házhoz hasonlított és jó benyomást tett rám. Maga a váróterem és az asszisztens is barátságos volt nem is kellett túl sokat várnunk. VG doktor középkorú szimpatikus orvos volt, akinek elmondtam Bodza eddigi történetét. Azt mondta, hogy először is egy alapos ultrahanggal kezdjünk, amit a kolleganője fog csinálni, akinek ez a szakterülete.
Én is jelen voltam az ultrahangnál, és láttam a doktornő arcán amikor a jobboldali vesét nézte, hogy nem nagyon tetszik neki, amit lát. Azt mondta, hogy nem is úgy néz ki, mint egy vese.
- De nézzük meg a másik veséjét mert ha az jó akkor nyertünk.
De sajnos a másik vese ugyanolyan állapotban volt.
Ekkor hívta VG doktort és mindketten arra az álláspontra jutottak, hogy ez egy krónikusnak tekintendő vesebetegség. Természetesen ennek ellenére, ha akarom beülteti a katétert és persze ha tudom vállalni a négy óránkénti dialízist.
Abban állapodtunk meg hogy figyelem Bodza állapotát és ha javulás tapasztalunk akkor nem, de ha stagnál vagy romlik akkor megcsináljuk a műtétet. Mondta, hogy a héten még van utána egy hét szabadságon lesz, de van egy kollégája, aki sürgős esetben megtudja csinálni a műtétet, már volt rá példa, hogy ő csinálta.
Így elindultunk hazafelé, az út szintén bő két órát tartott két három pihenővel.
Még egy fontos dolog történt.
Szóba került, hogy Bodza nem eszik pár napja, és ajánlott egy folyékony tápot, amit kifejezetten vese beteg kutyáknak fejlesztették ki, és fecskendővel meglehet vele etetni a kutyust. Bodza súlyát figyelembe véve (ami most 5 kg körül volt) másfél-két deci ebből a folyadékból a napi adagja, ami már fedezi a napi szükségletét.
Ennek nagyon örültem, úgyhogy vettem is belőle, megkaptam hozzá fecskendőket is.
Este már tudtunk is belőle adni Bodzának 20-30 millilitert, ami óriási teljesítmény az elmúlt napok koplalásához képest.
Viszont éjjel olyan rosszul volt, hogy elhatároztam, hogy nincs értelme várni a műtéttel és eldöntöttem, hogy reggel elindulok vissza a vidéki állatkórházba.
Vélemény, hozzászólás?