Június 1. szombat
137. nap
Elvittem állatorvoshoz mert nagyon rossz állapotban volt, hányás hasmenés.
Június 2. vasárnap
Megszűnt a hányás hasmenés de gyenge mint a harmat.
Június 3. hétfő
Sajnos újra kezdődtek a hányások.
Június 4. kedd
Éjszaka többször voltam fenn Nála, hajnali négy tájban felkeltem hozzá, ölbe vettem.
Fél öt előtt letettem a helyére a kosarába és a kanapéról figyeltem, igazából feküdt szépen.
Aztán fél öt után egyszer csak hirtelen vett négy nagyobb lélegzetet és láttam, hogy mozdulatlan lesz, odaugrottam, de már nem élt.
Ez lett volna a 140-ik nap.
Este hétkor elkísértük utolsó útjára, a Noé állatotthon mellett működő kegyeleti hamvasztóba, oda, ahová Picurral is mentünk 3 éve…….
Az utolsó levél
Kedves F!
Kimondhatatlan fájdalommal szeretném tudatni, hogy Bodza ma hajnalban itt hagyott minket.
Nagyon köszönöm, hogy az elmúlt hónapokban segített, hogy mindent meg tudjunk tenni a megmentéséért, sajnos nem ezen múlt.
Köszönettel és halával
Orsó Zoltán
Kedves Zoltán!
Nagyon sajnálom Bodza kutyus elvesztését.
Nagyon szerencsés kutyus, hogy ilyen odaadó gazdái voltak és valóban, mindent megkapott, amit lehetett, a világ sok táján az embereknek nem jut ilyen orvosi ellátás. Nagyra becsülöm a hozzáállásukat, a ráfordított időt, energiát, anyagiakat, kevés ilyen gazdival tudunk együtt dolgozni.
Fogadják őszinte részvétemet.
Üdvözlettel,
F
Epilógus
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a történetet.
Búcsúzóul két olyan írással szeretném zárni a könyvet, ami nem sajátom, mindkettőt közösségi oldalon tette közzé olyan kutyák iránt elkötelezett gazdi, akik – mint mindenki előbb-utóbb – elvesztették négylábú társaikat.
Az egyik egy vers, a másik saját gondolatok összefoglalása….
Aranyosi Ervin: Hála a kutyának…
Kicsi voltál, s azt hittem én tanítalak,
én mutatom az életet neked.
S ahogy a közös évek lassan teltek,
akkor láttam: – mit is köszönhetek?
Megtanítottál önzetlenül adni,
odafigyelni, és gondoskodni tán.
Ez volt bizony a legnagyobb ajándék,
a tanulásom, az életiskolám!
Szeretet, hűség, s az őszinte tettek,
sok együtt megélt csodás pillanat.
Érezni azt, hogy őszintén szeretnek,
s megannyi emlék, mely lelkemben marad.
S tudtál osztozni másokkal is rajtam,
tudtad, a szívem nem veszítheted.
S velem tartottál, ha én mást akartam,
mert neked én voltam imádott istened.
Olyan csekély volt, mit cserébe kértél,
hely a szívemben, csak egy közös világ!
Tanúja legyek kedves életednek,
– aki e létben téged élni lát…
x x x
A.N. írása
Ha nem látod már kis lábnyomait eső után az aszfalton… ha nem lesz a sarokban a kedvenc takarója… ha nem lesz az edénykéje a megszokott helyen… ha nem látod a csillogó vízcseppeket mindenhol, amikor ivott… ha nem lóg a póráz az előszobában… ha nem hallod kis mancsai kopogását… ha nem kapja fel a fejét legkisebb mozdulatodra… ha felriadsz éjjel, mert hiányzik valami, aminek a léte idáig benne volt mindenben…
…akkor elő veheted a kopott nyakörvet, az elnyűtt játékot, a megrágott távirányítót, az összenyálazott könyvet, a képeket. Akkor végig tudod nyugodtan gondolni, mi volt, amíg hozzád tartozott. Hogy miért nem adtál neki, mikor türelmesen ült melletted és várt egy kicsi, nagyon kicsi falatot. Hogy miért nem mentél vele rögtön, amikor láttad, hogy mennie kell. Hogy mért kiabáltál vele a szétrágott papucs miatt, pedig ő egész nap rád várt. Mert az egész életét azzal töltötte, hogy rád várt. Mert dolgoztál, tanultál, moziba, strandra mentél. És ő várt. Nem haragudott, nem hibáztatott, nem panaszkodott. Öröm volt neki az is, ha várhatott rád. Nem értette, miért nem mehet veled mindenhová, hiszen neki az volt az álma: mindenhol veled, mindig. De az ő életét a tiéd határozta meg, az ő vágyait a tieid irányították. Az ő álmait te álmodtad meg helyette.
Vedd elő a képeit. Mindet tedd félre, csak kettőt hagyj elől… Egy olyat, amire, ha ránézel, elmosolyodsz… És egy olyat, amitől elsírod magad.
Ha jól választottál, csak egy kép lesz előtted.
x x x
Vigyázzatok magatokra és kutyusaitokra!
Ez pedig az én képem……
Orsó Zoltán
2021. január 30.
Vélemény, hozzászólás?