Ez a rész nem egy napnak a története, hanem olyan kérdésekről írok, amik az egész történet szempontjából fontosak, vagy megoldandó problémaként merültek fel. Így, ha valaki kihagyja ezt a részt, nem fogja elveszíteni a fonalat.
A dialízis lényege
A dialízis veseelégtelenség esetén a vér salakanyagoktól való megtisztítására szolgáló eljárás. Lényege, hogy egy féligáteresztő hártya egyik oldalán a vért, másik oldalán a dialízisoldatot áramoltatják, és a salakanyagok a hártyán keresztül a vérből a dialízisoldatba mennek át.
Ismertek testen belüli és testen kívüli módszerek aszerint, hogy a vér a testben marad-e, vagy kivezetik belőle.
Hemodialízis
A legtöbbet alkalmazott testen kívüli módszera hemodialízis, ez az amit úgynevezett veseállomásokon végeznek, a beteg bemegy, itt tölt egy fél napot és távozik. Nagyon egyszerűen a vért kivezetik a testből egy szűrőrendszerbe, ahol kiszűrik a mérgező anyagokat (ilyen az általam sokat emlegetett karbamid például) majd a szűrt vég visszamegy a testbe, majd elkezdődik a telítődés és pár nap múlva újra kell menni, mindaddig amíg a veseátültetésre nem kerül sor, mivel ez az egyetlen megoldás.
Peritoneális dialízis
Testen belüli módszer, ez az, amit én is csináltam.
A peritoneális dialízis módszere a hashártyát használja féligáteresztő hártyaként. A hashártya a beleket borító több rétegű hártya. Erekkel gazdagon beszőtt kötőszövet, ami az immunrendszert segíti. A peritoneális dialízisnek több fajtája is van. Végezhető otthon, kézi módon, de géppel is. A pontos módszer a hashártya áteresztőképességétől és az alapbetegségtől függ.
A peritoneális dialízishez katétert ültetnek a hasüregbe. Ezen át dialízisoldatot töltenek a hasüregbe; a módszertől függően 20-30 percig, vagy órákig bent tartják, majd lecsapolják, és újabb adagot töltenek be. A hashártya ereiből a kis molekulájú anyagok a dialízisoldatba diffundálnak. Hogyha vizet is el akarnak távolítani, akkor a dialízisoldatnak töményebbnek kell lennie, mint a vérnek, ezért szőlőcukrot, dextrineket és kísérletileg más anyagokat adnak hozzá. Mivel a hashártya a fehérjék számára is átjárható, ezért ez a folyamat fehérjevesztéssel jár, így a betegnek több fehérjét kell bevinnie, mint a hemodializált betegnek.
A peritoneális dialízis hátránya, hogy a hasüreg nyitva áll, így a kórokozók is könnyen bejutnak, és hashártya-gyulladást okozhatnak. Éppen ezért a betegnek nagyon gondosan, lehetőleg sterilen kell váltogatnia a folyadékokat. Hatékonysága erősen függ a maradék vesefunkciótól: minél kevésbé működik a vese, annál kevésbé hatásos a módszer.
Nos ez, amit leírtam emberekre lett kifejlesztve és embereken végzik. Működik persze kutyáknál, macskáknál is, de gyakorlatilag nem csinálják, mivel nincs meg a folyamat végén a veseátültetés lehetősége.
Amerikában és talán Angliában is végeznek veseátültetést, de míg macskák esetében elég jó eredménnyel, kutyáknál valami miatt nem igazán működik. Macskák esetében a jó eredmény azt jelenti, hogy az új vesét kapott macskák 90%-a hagyja el a kórházat és 60% él még egy évvel a veseműtét után is.
Kutyák esetében sokkal rosszabb az arány.
A dialízist csinálják otthon is, ahogy én is csináltam, de alig-alig, pedig mérgezés vagy vesét érintő súlyos fertőzés (pl. kullancs okozta babesiosis) megmentheti a kutyus életét és pár hónap elteltével abbahagyható, mert helyreáll a veseműködés, és a katétert eltávolítják. (Ez történt Boni esetében is, amiről a könyv elején írtam.)
Így, ha többet akartam tudni mire számíthatok, alig volt (legalábbis az elején) állatorvos, akitől információt tudtam kapni.
Gondoltam akkor próbálok beszélni humán orvossal.
Felhívtam az egyik veseközpontot, hogy időpontot kérjek. Gondoltam nem mondom meg miről van szó, hátha lepattint, elég majd, ha ott leszek, akkor csak nem rúg ki ha van egy kis szíve.
Az alábbi beszélgetés zajlott le kb.:
- Üdvözlöm, Orsó Zoltán vagyok, és időpontot szeretnék egyeztetni egy orvossal, mikorra lenne?
- Sürgősség alapján adjuk az időpontokat. Mennyi a leletében a GFR? (A GFR egy mutatószám, amit veseértékekből, életkorból és nemből számítanak és azt mutatja meg, hogy a beteg veséje hány százalékosan működik. Ha a GFR 30, akkor a vese a teljes kapacitás 30%-ával működik. Viszont ez csak embereknél működik, így az én vérleletemben nem volt ilyen, de már benne voltam a csőben….)
- Nincs benne a leletben ilyen
- Nincs? Ott kell lennie a karbamid érték alatt valahol
- Hát nincs
- Jó, akkor kiszámoljuk (megadtam az adatokat amit kért, életkor, testsúly, stb….)
- Mennyi a karbamid? (megadtam az értéket, nem volt más ötletem) – aztán hallottam, hogy pusmogás van a háttérben
- És hogy érzi magát?
- Jól, köszönöm
- Biztos? (megint pusmogás…..)
- Hát ezekkel az értékekkel nem hozzánk kell jönnie, hanem a sürgősségire!
Megköszöntem és letettem.
Ez nem jött, be lehet, hogy meg kellet volna mondanom miről van szó…
Végül eljutottam egy humán nefrológiai magánrendelésre, de nem lettem sokkal okosabb…..
Technikai problémák
A dialízis oldat hőmérséklete
Korábban volt róla szó, hogy test hőmérsékletű oldattal kell végezni a dialízist.
Eleinte meleg vízben melegítettem, de nem lehetett megállapítani, hogy mikor igazán jó a hőmérséklete. Meg egy fél órás játszadozás volt négy óránként.
Arra jutottam, hogy az lenne jó, ha állandóan 37 fok körül lenne az oldat hőmérséklete. Jó, de hogyan?
Azt találtam ki, hogy egy műanyag edényben fogom tartani vízben, és teszek a vízbe egy termosztátos akvárium fűtőt ami majd folyamatosan ezen a hőfokon tartja a vizet, és így az oldatot is. Igen ám, de az akvárium fűtők általában 24-26 fokig voltak kapacitálva, egy trópusi akváriumba is elég max a 30 fok.
Végül egy szegedi akvarisztikai boltban találtam egy olyan terrárium vezérlőt, ami tudott akár 40 fokot is és ennek a termosztájához raktam hozzá az akvárium fűtőt és működött!
Ettől kezdve a folyadék hőmérséklete mindig megfelelő volt.
Infúzió állvány
Be kellett szerezni egy infúzió állványt, hogy a konyhai csillár helyett (amit az első napokban használtam erre a célra) erre tudjam akasztani a folyadék zsákot.
A befolyó és a kifolyó oldat mérése
A befolyó oldat a mi esetünkben 150 ml, ezt a következőképpen kellett mérni:
zsák a konyhai mérlegre, felírni mennyi van benne
elindítani a dialízist, megállítani és mérni mennyi ment be (mennyi hiányzik a zsákból)
ha kevés újraindítani, ha sok, ki lehet folyatni
Hamar kitapasztaltam, hogy kb. 15-20 másodperc alatt folyt be a szükséges mennyiség, számoltam 20-ig és mértem.
A kifolyó mennyiség eredetileg egy másik zsákba ment, de azt szinte a kevés kifolyó mennyiség miatt nem lehetett mérni, így elég hamar átálltam arra, hogy egy erre a célra rendszeresített kis műanyag edénybe folyattam ki, így azt egész pontosan le lehetett mérni.
Maga a procedúra ahogy korábban már írtam 10 percet se vett igénybe, amiből pár perc előkészület, pár perc elpakolás és kb 2 perc maga a dialízis, csövek fertőtlenítése, csatlakoztatása, ki és be folyatás, szétcsatlakoztatás, kötözés.
Végül nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy természetesen a teljes kezelés abszolút fájdalommentes.
Ez után a kis tudományos és technikai kitérő után jöjjenek február napjai…..
Vélemény, hozzászólás?